Krisztus után 64-ben, még pontosabban 64. július 18-áról 19-ére virradó éjszaka borzalmas tűzvész ütötte fel a fejét Rómában. Nagyon-nagyon súlyos, hátborzongató volt a pusztulás. Sokan meghaltak, sokan megsebesültek, temérdek ház lett a lángok martaléka. A tűz okairól a mai napig vitatkoznak a tudósok. Könnyen lehet, hogy a gyújtogatás rémes ötlete a véreskezű, anyagyilkos Nerohoz köthető. A Péter és Néró című rockopera egyik központi eseménye ez a tűzvész, amely itt egyértelműen az őrült uralkodó bűneként szerepel. A kiszámíthatatlan, tébolyult császár élet és halál ura, pengetős hangszeren saját szerzeményű dalocskáit kíséri, udvarhölgyeivel és udvaroncaival féktelen lakomákat tart. Ő a megtestesült Antikrisztus.
Eközben a katakomba homályában Péter apostol vezetésével rendszeresen összegyűlik a maroknyi nyáj, a kicsi, de egyre bővülő keresztény közösség, az ősi római Egyház. Tiszta, szép időszak ez, noha az egyre durvább üldözés megtizedeli a hívőket. Viszont a fokozódó veszély össze is kovácsolja őket. Meghal a keresztény hitre tért ifjú férj és császári testőr, Eubulos; a korábbi hitehagyó, de bűnbánatban megújult Anonymus; vértanúként végzi a két apostolfejedelem, Péter és (Róma falain kívül) Pál is. De az Egyház Krisztus erejéből és kegyelméből folytatja útját. A főpásztor Péter székét Linus veszi át, hogy folytathassa szent szolgálatát.