Bemutatkozás

A dombos Zala szülötte vagyok. 1970-ben láttam meg a napvilágot Nagykanizsán, katolikus vallásukat a régi rendszerben is gyakorló pedagógus szülők késői, harmadik gyermekeként. Alap- és középfokú tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. Az érettségi után egy évig képesítés nélküli tanárként dolgoztam, majd egy tanárképző főiskolai próbálkozást követően Letenyén vállaltam kántori szolgálatot. 1992 és 1997 között a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatója voltam. A hittanári diploma megszerzését követően Szekszárdra, Abaligetre, majd Bólyba kerültem, ahol kántorként számítottak rám. 1998-tól tíz éven át a mohácsi Boldog Gizella Katolikus Általános Iskolában tanítottam. 2008-ban felmondtam és eltávoztam Mohácsról, azóta itthon, Bólyban tanítok és természetesen a kántori tevékenységet is folytatom.

2000-ben megnősültem. A feleségem, Szilvi, hittan-történelem-magyar szakos tanár; a bólyi szakközépiskolában tanít. Három gyermekünk van: Márton (2004), Pál (2011) és Dóra (2016).

Bár a templomokban – kántori minőségben – általában hagyományos egyházzenét játszom, nagyon megkedveltem az ún. keresztény könnyűzenét is. Úgy is mondhatnám, hogy az orgona hangzásvilága mellett fölfedeztem a gitárjátékban rejlő lehetőségeket. Hiszem és vallom, hogy gyermekbetegségei ellenére ennek a műfajnak is van létjogosultsága és jövője. Bár zeneileg más utakon járok, nagyon tisztelem Sillye Jenő, Dax, Csiszér Laci, Rőmer Karcsi és művész kollégáik munkásságát, zenés misszióját, hitbéli elkötelezettségét. Szeretném dalaimmal, zenés darabjaimmal sokakhoz elvinni az evangélium tiszta és örök üzenetét.

Az első zenés darabom egy karácsonyi misztériumjáték volt, a „Betlehem”, amit 16 éves koromban írtam Horváth Tamás barátom közreműködésével. Két évvel később új dalokkal kibővítve átalakítottam az egészet, és a műfaját – talán kicsit elhamarkodottan – átkereszteltem rockoperának. A Betlehem még csak kamaszkori próbálkozás volt, de a letenyei kántor-évek alatt komponált zenés darab, „A tékozló fiú” már színpadképesnek bizonyult. Néhány évvel később a Dr. Cziglányi Zsolt által vezetett Lámpás Kiadó látott benne fantáziát, és műsoros magnókazettán megjelentette. Ez volt az első hivatalosan kiadott szerzeményem. A darab színpadi verzióját pécsi teológus társaimmal összesen 27-szer adtuk elő Gál Károly rendezésében. A tékozló fiú stábjával eljutottunk a Vajdaságba, de Németországban és Svájcban is színpadra álltunk néhányszor. A következő zenés darab a Szent Pál apostol életét feldolgozó „Damaszkusz” volt. Szerintem ez az alkotás minden szempontból felülmúlta az előzőt, de érdekes módon a közönség a Tékozlót szerette jobban. A Damaszkusz legemlékezetesebb előadásait Budapesten tartottuk. Volt egy dupla előadásunk a Petőfi Csarnokban, és egy karizmatikus találkozó keretében szerepelhettünk a zsúfolásig megtelt, hatalmas Budapest Sportcsarnokban is. A zenés darabok szempontjából hosszú szünet következett ezután. 2006 novemberében felkérést kaptam a Szombathelyi Egyházmegye részéről – Horváth István Sándor atya által -, hogy dolgozzam föl az 1957-ben vértanúhalált halt Brenner János életét. Ennek az új darabnak, „A jó pásztor” című zenés drámának köszönhető, hogy Bólyban keresztény színjátszó csoport alakult, amely azóta is működik. A Brenner-darab szép sikert aratott szerte az országban, hiszen 32 alkalommal kaptunk felkérést a bemutatására. A legutóbbi összefüggő alkotás pedig a Makk Attila főszereplésével megvalósított „Péter és Néró” című rockopera, amely a Pécsi Egyházmegye alapításának 1000. évfordulója tiszteletére készült. A két utóbb említett darab rendezője: Lauer Ferenc. Mind „A jó pásztor”-ból, mind a „Péter és Néró”-ból DVD-film készült a közelmúltban.

Érdemes röviden megemlíteni a különálló dalokat tartalmazó kazettákat, lemezeket is. Nem sokkal a már említett „A tékozló fiú” kiadása után jelent meg az „Indulj el!” című kazetta, amit pár évvel később az „Üzenet” követett. Ezeket mind a Lámpás Kiadó adta ki. Később egy pécsi ismerősömmel, Hirth Tamással három lemezt készítettünk (Szólj, Uram!, Kincs, Szabad szívvel). Ezeken a hanghordozókon viszonylag kevés saját szerzemény kapott helyet. Ekkor már nagyon vágytam arra, hogy végre egy olyan lemezt készíthessek, amin szabadon megvalósíthatom az elképzeléseimet zenében és szövegben egyaránt. A „Kereszt és gyűrű” ugyan formálisan, jogilag a nagykanizsai Demton Stúdió kiadványa, művészi omega replika órák értelemben viszont szerzői kiadásnak vehető. A 2006-ban kiadott „Életút” kazetta és CD pedig már minden tekintetben, „szőröstül-bőröstül” szerzői kiadás.

Gitáros együttesünk 1999 óta működik. Sokáig a csapat neve ez volt: „Iváncsits Tamás és Barátai”. A közelmúltban új nevet választottunk, amely csupán három betű: ITB. Természetesen az új név értelmezhető a régi rövidítéseként, de jobban szeretjük az ITB-t úgy meghatározni, hogy „Istenem, tebenned bízom”. A csapat jelenlegi tagjai: Beck Angéla, Iváncsitsné Major Szilvia, Käsz Katalin, Käsz András, Major András és jómagam.